Kőrösi Imre, a Síparkot üzemeltető családi vállalkozás alapítója 2004-ben levélben ismertette azt koncepciót a Bükki Nemzeti Parkkal, amely a Kúthegy csúcsán keresztül egészen a Piszkés-legelő tetejéig valósított volna meg sí- és négyévszakos turisztikai fejlesztéseket. Később ez a koncepció a Mátra Térségi Aktív Stratégiába is bekerült.
A fejlesztési elképzelés természetvédelmi megfontolásból eleve elkerülte a jelenlegi pályák vonzáskörzetében található Mátrai Tájvédelmi Körzet területét. Felismerve a természetes környezetben rejlő értékeket ezeket elkerülve a Kúthegy belterületi oldala felé fordult a Sípark üzemeltetője (nem az alapító), és belterületi, építési telkeket vásárolt meg a bővíthetőség érdekében. Ezeken az ingatlanokon tehát nem újabb épületek, hanem természetközeli állapotú gyepes területek létesítését tervezték meg.
A megfontolt koncepcióalkotás nyomán talán nem csoda, hogy a nemzeti park egykori igazgatója, Duska József még 2004-ben, míg Dudás György, a Bükki Nemzeti Park jelenlegi igazgatóhelyettese 2021-ben, a stratégia alkotást lezáró konferencián egyaránt méltatta a fejlesztési elképzeléseket.
Bízva a Stratégia megvalósításában a Sípark 2023-ban megvásárolta az új négyüléses sífelvonót, az egyik legkomolyabb referenciákkal rendelkező szakértői csapatot (Trenecon Kft.) vonta be partnerként a Sípark, ezt követően pedig három vegetációs időszakot felölelő környezeti hatásvizsgálatra került sor.
Ugyanakkor az előremutató fejlemények mellett mindeközben egy sokkal nehezebben érzékelhető, de természetvédelmi szempontból negatív folyamat egyre nagyobb területeken érzékeltette hatását.
A mezőgazdasági művelés (kaszálás, legeltetés) felhagyása nyomán ugyanis először természetszerű gyepek alakultak ki a területen, ahol számos védett faj, mint pl.: a Szent László-tárnics, valamint olyan komplex életciklusú fajok is megtalálták létfeltételeiket, mint a Szent László-tárnicshoz szorosan kötődő szürkés hangyaboglárka.
A szürkés hangyaboglárka (Phengaris alcon) életciklusa szorosan összefonódik a Szent László-tárniccsal (Gentiana cruciata). A nőstény lepkék a virágokra és bimbókra petéznek. A kikelő hernyók kezdetben a magkezdeményeket eszik, majd a földre esve hangyák megtévesztésével (hangyaferomonok mímelésével) a bolyba vitetik magukat, ahol a hangyalárvákkal táplálkoznak, és ott is telelnek át. A hernyó a bolyon belül bábozódik be, majd imágóként (kifejlett lepkeként) bújik elő, és elhagyja a hangyabolyt.
„A különleges madárvédelmi területet érintő S2 pálya nyomvonalán található ex lege védett fajok többsége olyan gyeptársulásra jellemző lágyszárú növényfaj, amelyekre nézve a közeli “A Mátrabérc - Fallóskúti rétek kiemelt természetmegőrzési terület (HUBN20049) Natura 2000 fenntartási terv” alapján a szukcesszió veszélyeztető tényezőként hat. Ezen fajok élőhelye a terület kezelése nélkül belátható időn belül tovább csökken, vagy megszűnése várható.” (KHT)
Ez a hatás az elmúlt évek légifotói alapján szépen nyomon követhető, és a természetvédelmi célú kezelés évtizedes elmulasztása nyomán szemmel láthatóan semmi nem szab gátat ennek.
Sajnos a természetvédelmi célú kezelés elmaradásával az évek múltán lassan megindult a természetes beerdősülés (szukcesszió), amely először pontszerűen megjelenő cserjék, később lassan összezáró cserjések, majd fás társulások formájában hátrányosan hatott a gyepes élőhelyek, illetve a növény- és állatfajok fennmaradására.
„A táji értékek tekintetében a Natura 2000 hálózat elemeit is magába foglaló, védelmi rendeltetési erdők, és értékes kaszálórétek érintettsége azonosítható. Ezek esetében zavarás valósulhat meg. Ezzel kapcsolatban azonban fontos azt is megjegyezni, hogy a területen érzékelhető szukcessziós hatás már jelenleg is veszélyeztető tényezőként azonosítható, a cserjésedés, beerdősülés pedig rövid távon rontja, hosszabb távon pedig létében veszélyezteti az egykori kaszálórétek táji értékét.”
Bár a beerdősülés előrehaladott állapotban van, úgy is mondhatjuk, hogy a 24. órában járunk, mára az is látható, hogy van remény e kedvezőtlen folyamatok megállítására. Erre jó példa az egykori mátraszentlászlói sípálya területe, amely 20 éve még szintén gyepes kaszálórét képét mutatta, később azonban cserjések szorították ki az értékes fajokat egykori élőhelyükről. Néhány éve az Önkormányzat az egykori sípálya becserjésedett területét lekaszáltatta a Síparkot üzemeltető helyi családi vállalkozás bevonásával, és ennek köszönhetően a terület mára természetvédelmi értékekben gazdaggá vált.
Az elmúlt években többek között megtalálták a fokozottan védett gömbös kosbor, a Szent László-tárnics, és e növényhez kapcsolódóan azonosították a rendkívül komplex életciklusú szürkés hangyaboglárka jelenlétét is.
A helyreállított gyepterületen az újra megjelenő védett növényfajok élőhelyének védelme érdekében a Bükki Nemzeti Park kérésére háromszor módosítottuk a mátraszentlászlói pályaág tervezett nyomvonalát. Az alábbi képen piros pontok jelölik a védett fajok észlelési helyét.
Tény, hogy „A sípályák kialakítása és üzemeltetése, az antropogén terhelés növekedése többletterhelést jelent a térség élővilágára nézve. A beruházó ennek a hatásnak a csökkentése érdekében a felajánlotta, hogy a Sípark, továbbá az új beruházási terület környezetében, a tulajdoni viszonyokat figyelembe véve, kb. 3,6 ha terület megjelölésével a cserjésedő hegyi rét jellegű élőhelyeken élőhelyrekonstrukciós beavatkozásokat végez. A jól megtervezett és kivitelezett élőhelyrekonstrukció és a rekonstrukcióval érintett területek megfelelő fenntartása jelentős mértékben hozzájárulna a térségben található egykori hegyi kaszálók visszaállításához, a kaszálórétekre jellemző védett növény- és állatfajok populációinak megerősödéséhez.”
Ezt a jövőben is a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal egyeztetve és a beavatkozásokat, majd a fenntartási munkákat megtervezve kívánja végrehajtani a Sípark, vállalva ezek költségvonzatát.
Miközben a környéken a kaszálások és legeltetések elmaradásával az egykori vadvirágos rétek eltűnőben vannak, 2002 óta a Sípark fejlesztésével a természetvédelem is profitált, hiszen az egykori becserjésedett gyepterület kiterjedése megduplázódott.
A tervezett 2 ha külterületi sípálya fejlesztés mellett a 3,6 hektáron vállalt terület rekonstrukció rendkívül jelentős természetvédelmi felelősségvállalásként értelmezhető az elmúlt évtizedekben elmaradt kezelések nyomán. Ugyanakkor ez a természetvédelmi kezelői szerepvállalás sem újszerű a Sípark számára, mert néhány éve a jelenlegi pályák szomszédságában már vállalták egy 5000 m2-es fokozottan védett, de becserjésedett terület rekonstrukcióját saját költségviselés terhére a Nemzeti Park iránymutatása szerint.
E jó példák is igazolják, hogy „A sípark üzemeltetése során szükséges gyepkezelések elősegítik az érintett gyepterületek fennmaradását, ezek hiányában a szukcessziós folyamatok hatására a gyepterületek rövidebb-hosszabb távon átalakulnának, eltűnnének.” (KHT)
A működési engedélyben részletesen meghatározásra kerültek a sípályák kaszálásával (gyepkezeléssel) kapcsolatos természetvédelmi követelmények.” E kezelés elmaradása viszont komoly kockázatot jelent a területen élő szürkés hangyaboglárka élőhelyére nézve, végérvényesen veszélyeztetve annak megmaradását.
Kétségtelen, hogy egy ilyen jelentős beruházás hatást gyakorol a természeti környezetére.
„A tervezett munkák során az új, természeti területeket igénybe vevő beruházási elemek megépítése okoz élőhely veszteséget, illetve a jelenlegi élőhelyek helyett új élőhelytípusok jönnek létre. A beruházás az egykori hegyi rétek valamilyen szempontú rekonstrukciójának is tekinthető, amely a területen jelenleg is érzékelhető – veszélyeztető tényezőként azonosítható – szukcessziós hatás, a cserjésedés, beerdősülés ellenében hat.
Kezelés hiányában a területen védett növényeknek is fennmaradást biztosító hegyi rétek létét veszélyeztetik a szukcessziós folyamatok.”
